2018-06-23

All that motorsports

A Honda portugál versenyzője minden tőle telhetőt igyekezett megtenni annak érdekében, hogy felépüljön a kínai fordulóig a szeptember eleji tesztbalesete során elszenvedett sérüléseiből. Azonban az orvosok úgy ítéltek meg, hogy még időre van szüksége Monteirónak, így a következő versenyhétvégét ki kell hagynia. A japánok pedig már meg is találták Michelisz Norbi helyettes csapattársát, Gabriele Tarquini személyében.

Szeptember 9-én, pénteken este futott be a hír, miszerint Tiago Monteiro hatalmasat bukott a Honda barcelonai tesztjén, a célegyenes végén, amelyet követően kórházba kellett szállítani. Egy héttel később fény derült arra, hogy átszállították egy másik, portugáliai kórházba, ahonnan egy héttel később távozhatott.

Egészen sokáig csupán ennyit tudtunk a hondás balesetéről, egészen az elmúlt napokig, amikor is az FIA WTCC promótere egy négyrészes interjúsorozatot készített október 4-én, azaz múlt hét szerdán Monteiróval, de csak az elmúlt néhány napban tette közzé az interneten. Ezekben a videókban tisztázza a baleset körülményeit, elárulja, hogy milyen környezet vette körül, mennyire súlyosak a sérülései, stb.

Az első részben a körülményekről esett szó. Mint kiderült, Monteiro a célegyenes végén nagyjából 250-255 kilométer/órás tempónál elveszítette a féket, így kvázi lassulás nélkül kötött ki a gumifalban.

“Immár 20 éve versenyzem, azóta volt már néhány nagy ütközésem és balesetem a Champ Car-ban, az IndyCar-ban, valamint a Forma-1-ben. Még a WTCC-ben is volt pár nagyobb balesetem az elmúlt 10 év során, különösen a tavalyi németországi futamon. De 20 év után ez volt az első alkalom, amikor valóban fájt. Mondhatnám úgy is, hogy az elmúlt 20 évben elég szerencsés voltam, ugyanis még egyik sem fájt, de ez most igen.”

“Egy normális, háromnapos tesztet hajtottunk végre Barcelonában. A baleset az utolsó napon, az utolsó menetben, nagyjából 17 óra 50 perckor történt. Az egyenes végén -, ahol a pálya legkeményebb fékezési pontja található, – elveszítettem a fékjeimet, technikai problémánk adódott. Nagyon különös érzés volt a dolog fék nélkül, mivel a test várta a lassulást, de nem történt semmi.”

“Ez nem volt éppen ideális 255 kilométer/órás sebességnél. Próbáltam elkerülni a velem szembe lévő falat, és elszökni jobbra, de sajnálatos módon az autó megugrott a füvön, és megpördültem. Ebből adódóan háttal, majd az autó oldalával csapódtam be, és ekkor igencsak magas G-erők hatottak rám. A testem jobb oldala tele volt zúzódásokkal.”

“Amikor rájöttem arra, hogy mindenképpen el fogom találni a falat, védtem magamat, de magára a becsapódásra nem emlékszem. Ugyanakkor arra, ami a Nordschleifén történt, nagyon is emlékszem. De ez annyira fájdalmas volt, hogy el is ájultam.”

A következő részben pedig már a felépülési időszakát ecsetelte a Forma-1-et is megjárt versenyző, aki nagyon kemény dolgokon ment keresztül.

“Az első néhány nap nagyon kemény volt, mivel nem tudtam igazán jól lélegezni, sőt, beszélni sem. Vagyis beszélni tudtam, csak az artikulálás nem ment, amikor beszéltem. Akárhányszor kinyitottam a szememet, rosszul lettem, duplán láttam, hányingerem volt. Az első három-négy nap arról szólt, hogy visszanyerjem az olyan érzékeléseimet, mint a pontos légzés, de enni és inni sem tudtam. Aludni nem tudtam egyhuzamban 15 percet, ugyanis a fejfájás állandó felkeltett engem – emiatt egyre fáradtabbá és idegesebbé váltam, mindez pedig nehezebbé tette a dolgomat.”

Monteiro szerint a fordulópontot az jelentette, amikor egy spanyolból átszállították egy portugál kórházba, ugyanis ekkorra már a szeretteihez is közelebb került: “Pszichológiailag fontos lépés volt az, hogy Barcelonából Portugáliába távozhattam, ugyanis ekkor mindent jobbnak éreztem, mert közelebb kerültem a családomhoz.”

“Már a harmadik hétben jártunk, amikor elkezdtem felállni és mozogni, majd elolvastam azt a sok-sok üzenetet, legyen az e-mail, WhatsApp-üzenet vagy bármi egyéb. Rendkívül megható volt, hogy ennyien gondoltak rám. Többek között olyan barátok is megkerestek, akikkel amúgy évek óta nem tartottam a kapcsolatot, és természetesen a szurkolók is üzentek. Ez extra motivációt adott nekem.”

“Nagyon nehéz volt számomra az elmúlt négy hét, több bonyolultabb időszakom is volt. Hétről-hétre javult az állapotom, viszont az igazi áttörés az utolsó négy-öt nap volt, amikor is fizikailag javult az állapotom, ez pedig motivált engemet, mivel úgy érzem, a helyes irányba haladnak a dolgok. Az első hetekben lassú volt a javulásom folyamata, de most már sokkal jobb és gyorsabb.”

Majd Monteiro a harmadik részben felfedte, hogy milyen jellegű sérülései voltak. Első hallásra nagyon brutálisan hangzik, talán, mert az is, de összességében örül, hogy nem alakultak rosszabbul a dolgok.

“A legnagyobb gondot a kezdeti agyrázkódás okozta, majd még két vérrögöm is keletkezett. Ugyanis ezek elkezdtek nyomni a csigolyáimat, a szemeimet és az idegeimet. Ezek akár a versenyzésem is lehettek volna hatással.

“Ha csak egy kicsivel több vér kerül oda vagy egy nagyobb szakadás lett volna a nyakamban, akkor alapvető mozgásokra is képtelen lennék, de még ennél is rosszabb történhetett volna. Nagyon szerencsés voltam, ugyanis afelől biztosak voltak az orvosok, hogy közel voltam a maradandó károsodáshoz vagy akár a halálhoz. Hála az Istennek, nagyon erősek ezek az autók, így kvázi az autó megmentette az életemet – alig mozdult csak el a karosszéria.”

“Nyilván rommá tört egy jó néhány dolog, de az autót valóban nagyon ellenállóra építették meg. Az ember test nem képes arra, hogy ezeket az erőket kibírja. Az autón belül nekiütődtem néhány alkatrésznek, de egyik sem deformálódott vagy sérült meg annyira, hogy további sérüléseket okozzon. A védelmet illetően minden jól tette a dolgát.”

“Összességében sokkal rosszabbul is alakulhattak volna a dolgok. Hiszen itt vagyok most, tudok járni és mozogni, és néhány héten belül 100 százalékig készen fogok állni a versenyzésre. A nap végén az számít ugyanis, hogy a családommal lehetek.”

Az utolsó epizódban pedig azt árulta el a Túraautó Világbajnokság éllovasa, hogy az orvosok már az elejétől fogva biztosak voltak abban, hogy a sérülései csupán átmeneteik. Majd felvetette a kérdést, hogy fog-e versenyezni Kínában…

“Végig meggyőződésük volt az orvosoknak az, hogy a sérüléseim nem maradandóak. A túlnyomás, amely érinti a szememben lévő idegeket, és momentán problémákat okoz a szemeim környékén, átmeneti. A kérdés az, mennyire lesz hosszú ez a folyamat, de az biztos, hogy átmeneti.”

“Még Barcelonában tartózkodtam, amikor már megnyugtattak efelől, hozzátéve, hogy csupán idő kérdése. Erre én azt feleltem, hogy sok időm nincs, mivel körülbelül másfél hónap múlva versenyeznem kell, és készen kell rá állnom. Erről néhány orvos úgy vélekedett, hogy ‘majd meglátjuk’, míg mások láttak rá esélyt, hogy ott lehetek Kínában, ugyanis azt látták, hogy bizonyos sérüléseim gyorsabban gyógyulnak.”

“A rehabilitáció -, amelyet 4-5 napja kezdtem el, – általi fejlődés mértéke lenyűgöző volt. Talán több mindent is csinálok, mint kéne, aminek azért megvan a maga veszélye. Viszont 10 nap múlva versenyem lesz Kínában, és szeretnék ott lenni. Az egész csapat mögöttem áll, és segít ebben.”

“Az orvosok, a fizioterapeutáim, a családom, mindenki más és én is a célra gondoltunk állandóan. Egyfajta verseny ez az idővel. Ugyanis már egyre közelebb kerülünk ahhoz az időponthoz, amikor is a testem elárulhatja, hogy versenyezhetek-e vagy még nem. A döntést persze az orvosok fogják közölni. S ha ők úgy látják, hogy a rajthoz állás veszélyeztetné a felépülésem folyamatát vagy még nem épültem fel kellőképpen, nem fogják megadni az engedélyt, ami teljesen érthető. De természetesen belül mélyen hiszek abban, hogy ott lehetek.”

Fotó: Frederic Le Floc'h / DPPI

Fotó: Frederic Le Floc’h / DPPI

A kérdésre végül kedden délután kaptunk választ, s sajnálatos módon a legrosszabb forgatókönyv valósult meg. Az orvosok úgy ítélték meg, hogy Monteirónak a jelenlegi állapotában még túlságosan kockázatos lenne, ha újra versenyezne. Így Tiago Monteiro biztosan nem lesz ott Kínában, minden erőfeszítése ellenére. A Honda közleménye kapásból felfedte a helyettese kilétét, aki Gabriele Tarquini, a japán manufaktúra korábbi versenyzője lesz.

Ezzel Tarquini noha csak egy versenyhétvége erejéig, de visszatér a Túraautó Világbajnokság légkörébe, ahonnan a 2016-os szezont követően került ki, miután gyári szinten kiszállt a Lada. Nem mellesleg kiváló választás az olaszok 2009-es világbajnoka a Hondának, ugyanis 55 esztendős kora ellenére továbbra is remek formában van, és képes jó teljesítményt nyújtani. Ezt legutóbb a múlt hétvégén, a TCR Nemzetközi Széria zhejiangi fordulóján bizonyította, amelyen a Hyundai autóját, az i30 N TCR-t futtatta meg, amelynek a fejlesztési folyamatából is kivette a részét, mint a dél-koreai márka hivatalos tesztversenyzője. (Nem mellesleg, az első futamon a 14. helyről rajtolva megnyerte a futamot Tarquini úgy, hogy már a táv felére maga mögött tudta az addig előtte haladókat. Igaz, ekkor még minimumsúlyon futott az autó, de a végleges homologizáció hiányában az olasz veterán nem vághatta zsebre a győzelemért járó 25 pontot. A második versenyen is -, amikor már plusz 40 kiló volt az autóban, – versenyképesnek tűnt az i30 N TCR, ugyanis az Alain Menu-Tarquini kettős ugyanúgy a hetedik sorból rajtolva a 4., valamint a 6. helyen ért célba.)

“Elképesztően csalódott vagyok amiatt, hogy nem versenyezhetek Kínában. Csapatként ideáig nagyon keményen dolgoztunk azon, hogy ott lehessünk a bajnokság élén, de ezzel a fordulattal nagyon vissza fogunk esni. Viszont az emberi test már csak ilyen: több időre van szükségem, annak ellenére, hogy az orvosaim kiváló munkát végeztek. Mostantól arra fogok koncentrálni, hogy a hónap későbbi szakaszára, Motegire rendbe jöjjek, s folytassam a világbajnoki címért vívott csatát. Gabriele-nek pedig köszönöm, hogy beugrik helyettem. Remek barát, és anno fantasztikus csapattárs is volt. Mást nem is látnék szívesebben az autóban.” – mondta Monteiro.

“Örömmel térek vissza a Castrol Honda World Touring Car Team színeiben, habár vidámabb körülményekre vágytam. Tiago egy fantasztikus versenyző, aki rászolgált arra, hogy ott lehessen a bajnokság élén. Ezért is nagy kár, hogy ki kell hagynia ezt a hétvégét. A lehető legjobb formámat hozom érte, és remélem, hogy a 2014-es és a 2015-ös Hondáról való tapasztalatom, valamint a vadonatúj versenypálya kiegyenlítő faktorának kombinációja segíteni fog abban, hogy erős eredményekre tegyek szert.” – nyilatkozta Tarquini, aki korábban 2013 és 2015 között volt a japán márka versenyzője. Ez idő alatt 67 futamon állt rajthoz, s három győzelmet szerzett; 2013-ban pedig a második lett az összetettben, az az évi bajnok, Yvan Muller mögött.

Fotó: Paulo Maria / DPPI

Fotó: Paulo Maria / DPPI

A helyzetről rendkívül sportszerűen és reálisan írt Michelisz Norbi a legutóbbi blogjegyzésében. Letaglózta a magyar pilótát, hogy csapattársa és jó barátja ilyen komoly sérüléseket szenvedett el, amelyek miatt nem tud rajthoz állni Kínában. Elárulta emellett, hogy szerinte is Tarquini volt a legjobb választás Monteiro helyettesítésére, mivel nála jobban senki sem tudja, hogy miként segítsen neki a világbajnoki címért vívott küzdelemben.

Jelenleg 12 ponttal vezeti Monteiro az összetett Björk előtt, s 29-cel Michelisz Norbival szemben – de szinte majdnem biztos, hogy egy pozíciót veszíteni fog majd a portugál. Sokan most biztosan úgy fogják fel, hogy Michelisznek most legalább van lehetősége arra, hogy lemorzsoljon valamennyit a hátrányából, de ami minket, nem örülünk a hírnek. Persze, boldog lennénk, ha Talmácsi Gábor után ismételten világbajnokot ünnepelhetne a magyar autó- és motorsport, de nem ilyen áron – ennek a küzdelemnek ugyanis a pályán kéne eldőlnie. Az elmúlt hetek küzdelmeit követően egyáltalán nem ezt érdemelte Monteiro, ugyanakkor érthető az orvosi csapat döntése. Mint tudjuk ugyanis, a motorsport veszélyes, ergo bármikor bekövetkezhet egy hasonló jellegű baleset, amelynek már komolyabb következményei lennének… Ezúton is jobbulást kívánunk Monteirónak!

Nyitókép: Honda Racing WTCC – Facebook

Írta: Kováts Olivér

Egyéb , TOURING CARS , WTCC

A következő WTCR-futam: